A lánybúcsú története: Eredet, érdekességek, hagyományok!

A lánybúcsú ma már csupán egy önfeledt, bulis este a csajokkal, ahol sokat nevettek-és szórakoztok – ez azonban nem mindig volt így. Régen közel sem volt ennyire „szabad program” ez az este, sőt…a „búcsú” szót sem képletesen használták. Érdemes egy kicsit jobban belelátni a lánybúcsú történetébe, ugyanis érdekesebb, mint gondolnád!

A lánybúcsú története: Mikortól létezik egyáltalán?

Ha azt gondolnád, hogy lánybúcsú a legénybúcsúval egyszerre jött létre, hát nagyot tévednél. Valószínűleg az alapokat már az 1300-as években lerakták a későbbi lánybúcsúk kialakulásához, de ahhoz, hogy a lányok is tarthassanak valamiféle hivatalos rendezvényt, szükség volt a női egyenjogúság csíráinak megjelenésére, ez pedig csupán az 1890-es évek után, az I. Világháború környékén történt meg. Eközben legénybúcsúkat már a spártai katonák is tartottak – bár természetesen nem úgy, ahogy manapság szokás. Lemaradásban vagyunk? Kicsit.

A régi legénybúcsúk egyébként inkább arról szóltak, hogy a rossz szellemeket, a gonosz, ártó lelkeket hangoskodással elűzzék, mielőtt a pár összeköti az életét. Ennek megfelelően ezek az összejövetelek nem éppen voltak csendesek.

A lánybúcsúk kevésbé vidám oldala

Ma a lánybúcsúk vidáman, önfeledten telnek, hiszen nem igazán van már benne valós búcsú: a menyasszony legtöbbször már jóval az esküvő előtt elköltözik a szüleitől, a barátait pedig később is láthatja – valószínűleg nagyjából ugyanannyit, mint korábban.

A régi időkben azonban ez nem teljesen volt így. Nem kell több száz évet vissza menni ahhoz, hogy azt lássuk, a házasságok alapja szerelem helyett a vagyon és a rang. Abban az időben a menyasszony feleségként a férfi családjához költözött, elkerült egy teljesen idegen helyre, idegen emberek közé, ráadásul fogalma sem volt, mire számíthat.

Fel kellett készülnie az anyós, az após és a férj parancsolgatására, illetve arra, hogy minden házimunka rá hárul – ahogy a gyerekek nevelése is. Ebben a helyzetben a házasság kötés, ezzel együtt pedig a lánybúcsú is kapott egy sokkal komorabb, sötétebb színezetet. Nem véletlen, hogy az eseményt lánysiratónak nevezték.

A menyasszony búcsút vett mindentől, ami addig biztonságot nyújtott a számára, hogy egy új életet kezdjen valakivel, akit nagy eséllyel nem szeretett, vagy akár még nem is ismert. Máris nem olyan jó buli az a lánybúcsú, ugye?

Milyen volt egy hagyományos lánybúcsú?

Egy hagyományos, magyar lánybúcsún (lánysiratón) – hasonlóan a maihoz – a menyasszony legközelebbi női rokonai és barátai vettek részt, de az összejövetelt szigorúan a lányos háznál tartották. A legtöbb településen nem mentek el valamilyen külső helyre szórakozni – ahogy ezt nyilván Te is nehezen tudnád elképzelni – de persze akadtak kivételek, ahol a lánybúcsút zenés-táncos mulatság kísérte.

Ezeken az estéken együtt főzőcskéztek, iszogattak és beszélgettek. Az idősebbek megosztották a tudásukat, tapasztalatukat a fiatal feleségjelölttel, hogy minél felkészültebben vághasson neki a házas életnek.  A jelen lévő lányok szimbolikusan „elsiratták” a menyasszony fiatal énjét, mivel úgy gondolták, az életük egy szakasza ezzel lezárul.

A lánybúcsúnak persze minden országban más hagyományai vannak: van, ahol sört kellett főznie a menyasszonynak, és azt árulnia – máshol csak egy-két tányért tört szét a lány. Ahány ház, annyi szokás! Mondják sokan.

Lánybúcsúk manapság, avagy a szokás hatalma nagy úr!

A lánybúcsúk sokat változtak, ma már nincsenek szigorúan betartandó szabályai ennek a rendezvénynek, mégis, vannak olyan elemek, amik egyfajta új hagyományt teremtettek. Ilyen például a lánybúcsús póló, a menyasszony meghívója, az esküje, vagy éppen az, hogy ezek a party jókora alkohol fogyasztással járnak együtt. Az is hagyománynak tekinthető, hogy a menyasszonyt a csapat megpróbálja kellemetlen helyzetbe hozni, hogy együtt nevethessenek egymáson-és saját magukon.

A lánybúcsú a régi funkcióját elvesztette, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is értelme. Az esküvő előtti, utolsó nagy bulira biztosan egész életében emlékezni fog a menyasszony, ahogy azokra is, akik jelen voltak.